A gumigyártás története

A különféle természetes és mesterséges gumik számos területen kulcsfontosságú alkatrészek anyagául szolgálnak. A gumi alapanyagként való népszerűségét többek között olyan pozitív tulajdonságainak köszönheti, mint a szigetelőképesség, vízállóság és rugalmasság.

De hogy is terjedt el a gumi használata?

 

A gumi használatára mutató legkorábbi bizonyítékok Mezo-Amerikából származnak. Itt már a kb. Kr. e. 1500-tól Kr. e. 400-ig jelenlévő Olmec nép is készített a labdajátékukban használatos labdát a kaucsukfa (Hevea brasiliensis) latexéből (ami nem összekeverendő a növényi nedvvel), valamint textileket tettek vízállóvá ebben a tejfehér lében áztatva. A kecsuák ezt ca-huchunak nevezték, ami azt jelenti, hogy „fa könnye”.

 

Amerika felfedezése után Charles Marie de La Condamine mutatta be az első gumimintákat a Francia Tudományos Akadémiának 1736-ban, 1770-ben pedig Joseph Priestley megfigyelte, hogy a gumival hatékonyan lehet a ceruzás írást papírról kitörölni, innen ered az angol „rubber” szó.

 

Az Amazon vidékének monopolhelyzetét a gumiexportban Henry Wickham törte meg 1876-ban, amikor 70.000 kaucsukfamagot csempészett Brazíliából Angliába. Ezekből a magokból 2.400-2.700 volt életképes, amelyeket továbbküldtek trópusi brit gyarmatokra, mint India, Srí Lanka, Indonézia, Szingapúr és Malajzia. Ezután Indonézia és Malajzia a világ legmeghatározóbb gumiexportőr országaivá léptek elő.

A második világháború előtt gumit használtak nemcsak radírok, de olyan termékek gyártásához is, mint a gumikesztyűk, lufiballonok vagy rezgéscsillapítók.

 

A gumi előnyös tulajdonságai még tovább javíthatók vulkanizálással – melegítéssel és jellemzően kén hozzáadásával. E folyamat felfedezőjének személyét vita övezi, az angol Thomas Hancock és az amerikai Charles Goodyear voltak az elsők, akik szabadalmaztatták saját országaikban.

 

A 19. század végére a kerékpárok elterjedésével a gumi iránti igény megnőtt, mivel a kerékgumik alapanyagául szolgált. Ez a megnövekedett kereslet meghaladta az ütemet, amellyel a természetes gumit képesek voltak előállítani, így felmerült az igény egy tömeggyárthatóbb változatra. Ennek eleget téve, 1909-ben Fritz Hofmann német kémikus polimerizálta először az izoprént, az első mesterséges gumit.

A legelterjedtebb szintetikus gumik sztirol-butadién alapúak; egyéb típusúak lehetnek poliizoprén, kloroprén, nitril és szilikon gumik.

 

A szintetikus gumik előnye a természeteshez képest, hogy fizikai tulajdonságaik még tovább javíthatók, a felhasználási területükhöz igazíthatók nemcsak vulkanizálással, de a használt keverék testreszabásával is.

 

Nemzetközi szállításhoz keresse fel külföldi webáruházunkat:

https://www.rubberstore.eu/

2022. Szeptember 21.